SzamócAnyó kerje

2010-ben életünk talán legnagyobb kalandja vette kezdetét. Több mint 40 évi budapesti élet után úgy döntöttünk, hogy hátra hagyjuk a zajos, számunkra már szinte élhetetlenné vált nagyvárost.

Egy kis, erdőkkel övezett tanyán kötöttünk ki Tiszakécske közelében. Így kezdett egy természetgyógyász és egy fajáték készítő gazdálkodni. Vettünk néhány tyúkot, amiről jómagam csak annyit tudtam, hogy hátul tojás, elől csíp. Ma már jobban ismerem őket bár nálunk még mindig nyugdíjas állásban vannak. Hát még egy úgynevezett takarmány állatnak sem könnyű elvenni az életét. Mi már csak ilyenek vagyunk, a szomszédok meg nevethetnek rajta! Zsebkendőnyi kis földecskéken sok mindent kipróbáltunk mire nagyjából körvonalazódni látszik, hogy mit is szeretnénk igazán. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataink a nulla és a zéró közé estek még annak ellenére is, hogy Sándor valamikor rég még diákként dísznövény kertésznek tanult. Kőkemény harcot folytattunk a dudvák állandóan megújuló seregei ellen, továbbá a legkeményebb ellenséggel a növények betegségeivel. Az állandóan változó és nem túl kegyes időjárásról már nem is beszélek. E miatt inkább imádkozni szoktam a felelős felsőbb hatóságokhoz. És persze itt vannak a kedves őzek, akik ugyan szép és nemes állatok, de előszeretettel vetik rá magukat a zsenge palántáimra. Szóval ezeket a váratlan látogatókat inkább messzi tudnám, mert iszonyú károkat okoznak. Ráadásul több joguk van mint bármely földművelő embernek. Mára azonban már szereztünk némi tapasztalatot még ha saját bőrünk kárára is. De azt hiszem megérte. Amikor végig nézek gyönyörű kertemen a boldogságtól sokszor könnyes lesz a szemem. Nekem ez a legszebb a világon. Remélem egyszer eljő az a nagyszerű idő, hogy ezt a szépséget meg tudjuk majd osztani másokkal is. A felkelő nap vörös gömbjét, a hajnalban millióféle trillával daloló kismadarak énekét, az erdő susogását, vagy az alkonyt, mikor a elcsendesedik a világ. A csöndet, melybe igazán mindig van valami nesz. Ezeket a csodákat sajnos sokan nem láthatják. A városi embert magával ragadja a rohanás, a kíméletlen tülekedés, érdektelenség és sajnos a kényelem. Mi is harcolunk az életbe maradásért nap mint nap, de itt van egyensúly. Van nyugalom és béke és szépség. És ha nem sikerül itt is van hideg és üres éléskamra és könnyek. De a nap minden hajnalban felkel és egyformán süt szegényre és gazdagra.8

Nos földünk egy részét szamócával telepítettük be, ültettünk málnást, van ribizlink és rengeteg fajta zöldségünk. A termést a szüret után házilag dolgozzuk fel lekvárnak, jamnak, zöldségkrémeknek, szörpöknek. Idén még a gyümölcsborral is elkezdtünk kísérletezni. Sokféle ízletes étek kerülhet így az asztalra, mely a nyáridő múlásával visszaidézi a kedves, meleg napokat. Elsődleges szempont számunkra, hogy amit készítünk ne csak finom, de egészséges is legyen. Ezt egy nagyon egyszerű módszerrel tudjuk elérni. Minden ami elhagyja a konyhánkat úgy készítjük, mintha saját gyermekeink elé kínálnánk. A levár gyümölcsből van természetesen cukorral és csak egy pirinyó tartósítószerrel ami a penészedést gátolja. A szörpök tiszta gyümölcslé víz hozzáadása nélkül. A zöldségek pedig lábosba kerülnek a leszedés és tisztítás után azonnal. Ízfokozót és más ipari vegyszereket nem használunk, nincs is szükség rá, hisz a természet ízeit már nem kell tovább fokozni. Még a felhasznált fűszerek nagy részét is a kertben termesztjük.

Természetgyógyászként esküt tettem, hogy segíteni fogom az embereket egészségük visszaszerzésében. Ezt tettem, illetve teszem a mai napig reflexológus-masszőrként és immáron fő tevékenységemmel az egészséges táplálékok készítésével és ajánlásával. Hiszem, hogy sok nyavajánkon önmagunk, esetleg terapeuta segítségével úrrá tudunk lenni mindenféle gyógyszernek nevezett méreg nélkül is. Természetesen tudom, hogy az orvosság nem mellőzhető minden esetben, de még ezek hatását is javíthatjuk megfelelő táplálkozással és hozzáállással. Így aztán abban a megtiszteltetésben részesít a sors bennünket, hogy több módon is tudunk segíteni mindazoknak, akik hozzánk fordulnak.